Hogy jégmadaras terveimet megvalósítsam, az "elbaltázott" reggel után egy délutáni lest is megejtettem. A zavartalan napsütésben a hőmérséklet is magasra kúszott, a lesben meglehetősen meleg volt. De abban bízva, hogy a jégmadár halfogását esti fényekben is megörökíthetem, a lessátor melegét is elviseltem. Sajnos sokáig úgy tűnt, hiába. A kánikulai melegben szinte semmi nem mozgott, egészen a naplemente előtti pár percig. Már az indulást tervezgettem üres memóriakártyámmal, mikor felhangzott a várt "ti-ti-ti" kiáltás, és a beülőn megjelent a jégmadár.
Nagyon szépek voltak a lapos fények, de valami mégis hibádzott. A madár csőre üres volt.
Hát úgy tűnik ez a délután már csak ilyen. Pár kockát lőttem a madárról, aztán már tovább is állt. Mivel a nap is lement közben, én is követtem a példáját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése