November közepe...
Ketten baktatunk a sötétben a saskunyhó felé. Ezúttal velem tart barátom is. Bár egyedül szeretem járni a fotósok ösvényét, nem volt ez mindig így. Annak idején, közös kóborlásaink alatt, sokat tanultam kompozícióról, záridőről, mélységélességről és legfőképp hozzáállásról, hát én így hálálom meg. Szóval ezen a napon ketten várjuk a reggeli fényeket az amúgy sem túl nagy kunyhóban. Egyre később virrad, ez érezhető. Az éjszaka csöndje is lassan oszlik. Valahol egy fekete rigó ébreszt, és nagy sokára egy holló húz át a rét fölött, korrog egyet. Elkezdődött a nap.
A gyülekező szarkák, hollók lepik el az etetőteret, kicsit később a dolmányos varjak is megjelennek.
Szép kis forgatag kezdett kialakulni, amelybe az egerészölyvek is hamar becsatlakoztak.
Szólnak a fényképezők, mert van mit fotózni, én a hollók és szarkák beröppenéseire koncentrálok.
Ahogy telik az idő, egyre határozottabb bennem az érzés, ma nem lesz lehetőségünk sast fényképezni. A nagy madarak ezúttal elmaradtak. Talán majd legközelebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése