Hófehérke visszatért

A tavalyi tél több szempontból is izgalmasan telt. Egyrészt fantasztikus forgalmat bonyolítottak le az ölyvek, másrészt a társaságot egy különös madár is színesítette. Az egerészölyveknél egyébként is sok színváltozat létezik, világosabb és sötétebb mintázattal, de alapvetően a többség barnás alapszínnel rendelkezik. Ritkán előfordul azonban, főleg az északi populációban, hogy a barnás alapszín helyett fehér lesz a meghatározó a madarakon. Nos egy ilyen fehér madár bukkant fel tavaly a les környékén, sőt egész télen át kitartott. Ennek persze én felettébb örültem, hiszen nem egy hétköznapi egerészölyvről volt szó. Mikor erre a téli szezonra készültem, az egyik nagy kérdés az volt bennem, vajon látom-e idén is Hófehérkét? Nos, hogy ez a kérdés tisztázódjon, nem is kellett olyan sokat várni.Újabb ötletem, miszerint az ölyveket megpróbáljam kicsit más környezetben bemutatni, beválni látszik. A madarak teszik a dolgukat, így olyan fotók készülhettek, amik nekem is nagyon tetszettek. Az előző alkalom után fel is állt az újabb installáció, már csak az ölyv hiányzott belőle.

Érkezésem után viszonylag hamar mozgolódni kezdtek a madarak. Kiáltozásuk betöltötte a völgyet. Láttam is áthúzni egy-egy ölyvet, de a hangot, azt a jellegzetes ölyvkiáltást, akkor is hallottam, amikor madarat nem láttam a közelben. Valamelyik fán ülhetett egy. Telt az idő, és az ölyvek egyre közeledtek.

Egy-egy alacsonyan áthúzó madár borzolta az idegeimet, és tette próbára a reflexeimet. Röpképet készíteni továbbra sem egyszerű. :) Az első madarak már az etetőtérre is leszálltak,

amikor történt valami. A mindeközben folyamatosan hallott kiáltozás közeledett. És akkor megláttam a les előtt áthúzó fehér ölyvet.

Fordult egyet, majd átrepült a les fölött, miközben folyamatosan kiabált. Itt van - itt van -itt van! Hófehérke visszatért! A felismerés, hogy az egy évvel ezelőtti madarat láttam, szinte eufórikus volt. De nem volt sok idő örömködni, a madár csak egy kört tett a les körül, mert a következő pillanatban leszállt az etetőtér szélére, és a magas fűből kémlelte a már javában falatozó három másik ölyvet.

Rövid tétovázás után aztán közelebb lépdelt, nemes egyszerűséggel nekiesett a többi madárnak, és elzavarta őket. Ejha. Az egyik madár szerencsére oda reppent fel, ahova én azt korábban kitaláltam.

Ezaz! A száraz cserlevelek szépen keretbe foglalták az ölyvet.

Gyorsan készült pár különböző kompozíció, hiszen a földön meg a fehér madár javában táplálkozott.

Egyszerűen gyönyörű ez a madár. Úgy tűnt nem siet annyira, így tudtam még foglalkozni a másikkal is, szerencsére neki sem volt sietős a dolga. 

Még egy tágabb képkivágást megengedtem,

aztán vissza is fordultam a fehér ölyvhöz, nagyon tekintgetett fölfelé. Láttam rajta, indulni készül, és a startról nem akartam lemaradni. Hát le nem maradtam, de nem lett tökéletes a fotó. Ennek ellenére nem volt szívem kitörölni.

Egyszerűen fantasztikus ez a madár. Remélem lesz lehetőségem javítani! Én azon leszek. :)