2015. november 14., szombat

Folyt.köv.

Egerészölyvekre kihegyezett projektemet hat éven keresztül gyűrtem, mire eljutottam odáig, hogy az elmúlt télen sikerült olyan fotókat készítenem, amelyek minden igényemnek megfeleltek, és minden elképzelésemet felül is múlták. Most, lassan egy év távlatából is futkos a hátamon a hideg, ha eszembe jut az a februári fantasztikus nap, amikor gyakorlatilag egy délután alatt elkészült az összes vágyott fotó. Az ominózus nap után véget is ért az ölyves szezon a felmelegedő időjárás miatt. De akkor már el is határoztam, hogy mivel nagy számú madár áttelelését segítette a munkám, az etetőhelyet továbbra is fent fogom tartani. Ennek megfelelően, az ősz folyamán elő is készültem, persze azért a leskunyhót is felkészítettem, mert a fotózás lehetőségét továbbra is meg akarom tartani. A tavalyi képek egy része az általam kirakott facsonkon készült. Ez kint is maradt aztán egész évben. Gondoltam, hogy úgy is lecserélem majd. Ám egy szerencsés körülmény miatt még a helyén tartottam. Év közben szépen felnőtt körülötte a siska nádtippan, és fantasztikus környezetet teremtett köré. Na, mondom ezt meg kell örökíteni, de persze nem csak úgy, hanem ha lehet, akkor madárral kombinálva. Ezt el is könyveltem magamban. November elejére időzítettem az etetés kezdetét, amire egyből reagáltak is az ölyvek. Szuper! De ami egyből megfogott, az a szép sárgába hajló hegyoldal volt a háttérben. Na, ezzel nem szabad várni, most kell megörökíteni a kialakult helyzetet. A legközelebbi alkalommal ki is ültem pár órára, gondoltam csak beesik egy ölyv, vagy holló, amit meg tudok fotózni a szép nádtippanos környezetben. Megérkezésem után röviddel aztán az ölyvek is jelezték, hogy itt vannak. Egy, majd kettő, majd három madár is beszállt a közeli fákra. Na, lesz itt fotótéma! Aztán elkezdődött az, amire egyáltalán nem számítottam. Nagy örömömre az első madarak egyből használták a beszállót.
http://volgyisandor.extra.hu/node/2776
Ó, szuper! Bár a fények nem a legkedvezőbbek  voltak, a szezon első ölyvei mindig élményszámba mennek.
http://volgyisandor.extra.hu/node/2777
Az első három ölyv már a földön táplálkozott, amikor nem is olyan messziről felhangzott az a mély "korr" hang, amitől mindig kicsit megborzongok. Megérkeztek a hollók is.
http://volgyisandor.extra.hu/node/2778
Hangosan beszélgetve szálltak át a terület fölött,
http://volgyisandor.extra.hu/node/2779
miközben az erdőszéli fákon már újabb ölyvek várakoztak, és kiáltoztak a földön táplálkozó társaik felé. Szerencsére nem csak várakoztak, le is szálltak. A beülőt is használták gyakran, volt lehetőség bőven, hogy a nádtippanos környezetet többféleképpen kombináljam a fotókra.
http://volgyisandor.extra.hu/node/2780
http://volgyisandor.extra.hu/node/2781
http://volgyisandor.extra.hu/node/2782
Közben persze az ölyveket is próbáltam számolni. 12 különböző madárig jutottam, azután a folytonos cserélődés miatt elvesztettem a fonalat.
http://volgyisandor.extra.hu/node/2783
Nem is akartam elhinni. Ráadásul néhány madár határozottan ismerősként hatott az elmúlt télről.
http://volgyisandor.extra.hu/node/2784
Mintha ott folytattam volna, ahol februárban abbahagytam, mintha a madarak az év folyamán nem is mentek volna sehova, mintha csak arra vártak volna, hogy újra elkezdődjön a szezon. Furcsa, de jó érzés volt.
http://volgyisandor.extra.hu/node/2785

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése