2015. április 8., szerda

Madarászós Húsvét

Pár napos szabadságunk idejére természetesen fotós tervekkel érkeztem kis falunkba. Volt egy-két ötletem, bíztam benne, hogy valamelyikkel dűlőre is jutok majd a húsvéti ünnepek alatt. Hát nem így lett. Az egyik gondolatom az volt, hogy a falu határában keresek valami jó kis belvízfoltot. Április eleje van, biztos találok rajta madarakat. Nos a találással nem is volt gond. A belvízfolt megvolt, tele récékkel, partimadarakkal. A problémát csak az a nagyon erős szél okozta, ami ezekben a napokban annyira jellemző volt. A nyílt területen, takarás hiányában megállni is alig bírtam, nemhogy lessátrat állítani. Így a belvizes próbálkozásról le kellett mondanom. B tervnek ott voltak a házi rozsdafarkúak. A hímek már szépen énekeltek a revírekben, nem lesz nehéz dolgom velük. Gondoltam én. De az egyik helyen a madár makacssága, a másik helyen meg a lessátorral játszó macskák húzták keresztül a számításaimat. Hát ez van. Hiányérzetemet a napokban visszatérő gólyával csökkentettem.
http://volgyisandor.extra.hu/node/2182
Kedvenc pihenője a falu szirénája, most is itt láttam meg először. Egyből ki is találtam, hogy most végre lövök pár röpképet róla, ahogy fészek felé száll. Persze ez sem jött össze. Röpképnek be kellett érnem a balkáni gerlékkel, akik már szerelemittasan kergetőztek a közelben.
http://volgyisandor.extra.hu/node/2183
Fotós kudarcomra vigaszt az utolsó nap lehetősége adott valamelyest. Az udvaron nézelődtem, távcsöveztem az eget. Ebben az időszakban mindig mozgalmas a légtér. Nem is csalódtam. Áthúzó fekete gólyákat, réti sasokat és egy parlagi sast is sikerült megfigyelni az egerészölyvek, hollók és karvaly mellett. Egy valami azonban hamar feltűnt. Túl sok volt a holló. Egyre többen és egyre gyakrabban repültek át a völgy fölött, és láthatóan a domb mögött csoportosultak. Kora délutánra már ötven fölé becsültem a létszámukat. Ez a hollóknál általában egyet jelent valami könnyű táplálékkal, legtöbbször döggel. Nem is bírtam sokáig, meg kellett néznem a csoportosulás okát. Persze napközben folyamatosan fotóztam az áthúzó hollókat, de nagyon magasan repültek, nem voltak értékelhetők a képek. De ahogy egyre feljebb sétáltam a dombon, a madarak is egyre közelebb kerültek, kezdett izgalmassá válni a dolog.
http://volgyisandor.extra.hu/node/2184
Fehér háttér előtt, alulról fotózott madár, hát erre a lehetőségre csak legyinteni szoktam, most mégis elkapott a hév. Próbáltam takarásban mozogni, de úgy vettem észtre, hogy a madarak sem voltak annyira bizalmatlanok.
http://volgyisandor.extra.hu/node/2185
Némelyik olyan közel húzott el fölöttem, hogy koncentrálni kellett erősen, nehogy lemaradjon egy szárnyvég, vagy farok.
http://volgyisandor.extra.hu/node/2186
Egyik-másik madár egészen csapzottan nézett ki. Szinte rojtos volt már a tollazatuk.
http://volgyisandor.extra.hu/node/2187
Már a dombtetőn jártam, és csak egy bokorsor választott el a túloldaltól, ahonnan felröppentek és ahova alábuktak a madarak. Ahogy átértem, frissen elmunkált szántóra jutottam. A hollók, vagy ötvenen a szántóföldön ültek, vagy a fel-felerősödő szélben játszottak, kergetőztek. Végül nem jöttem rá, hogy mi volt az oka a csoportosulásuknak, örök rejtély marad. Csak a szántó szélén virágzó gyümölcsfák előtt elvitorlázó hollók látványa marad meg emléknek az esetről. :)
http://volgyisandor.extra.hu/node/2188

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése