Azon mindig egy kicsit mosolygok, amikor télen azt hallom a hírekben, hogy váratlanul jött a havazás. Hát most velem is ez történt. :) Borult volt ugyan, de nem az a tipikus sötét, borongós, hanem csak szimplán felhős idő. Még akkor sem volt gyanús, amikor a leshez értem. Azonban mire mindent elrendeztem, és bevackoltam a kunyhóba, már szállingózott a hó. De még ennek sem tulajdonítottam sok jelentőséget. Pedig nem kellett hozzá fél óra, és valami elképesztő havazás kerekedett. Na, mondom, jókor érkeztem. Megint szerencsém lesz a havazással? Nagyon kedvemre való idő lett. Rendkívül sűrű pelyhekben esett, és ami egyből izgalmassá tette a helyzetet, az ölyvek is meglepően hamar mozgolódni kezdtek.
A január végén sikeresen elkapott havazástól ez a mostani némileg különbözött. Valahogy nem volt olyan sötét, a felhők nem ereszkedtek olyan alacsonyra, ennél fogva a fényképező meglepően jó záridőket adott. Na, így már nem csak szép, de egészen kecsegtető is a helyzet. Egyből a röpképekre koncentráltam, és a sorban érkező madarakat próbáltam lekövetni.
Szerencsére az ölyveken most nem múlott a dolog, mert egymás után érkeztek a helyszínre.
Gyönyörű mozdulatokat sikerült kimerevítenem a landolás pillanatairól. És a havazás meg inkább csak fokozódott, mintsem csökkent volna.
Nagyon tetszett, amit a kamerán viszontláttam. A hóesés nem csíkokként jelent meg a fotókon, hanem gyönyörűen kirajzolódtak a hópelyhek.
Egyszerűen mesés volt. Az izgalmakat csak fokozta, hogy a kunyhó fölül egyszer csak a hollók hangját is meghallottam. Most ugyan nem volt velük szerencsém. Találtak valami széthurcolt koncot, amit én nem vettem észre, és egyből takarásba szálltak le. Az egyikük kíváncsiskodott csak elő, hogy közelebbről megnézze, az ölyvek min szorgoskodnak.
Az ölyvekben azonban nem kellett csalódnom. Folyamatosan biztosítottak látni és fotózni valót egyaránt. A domináns egyed, egy öreg példány, minden bizonnyal tojó, mert szemmel láthatóan nagyobb volt a többinél, (Köszi Lotár! :)) elég vehemensen védelmezte a zsákmányt. Táplálkozás közben folyamatosan figyelt,
és minden érkező potenciális vetélytársat azonnal elhajtott. Amazoknak nem volt más választásuk, várakoztak. Így a beülőn is megnőtt a forgalom.
A földről elkergetett madarak egy emelettel feljebb akartak várakozni, de mivel ott csak egy hely van, ott is kialakult egy kis csetepaté. A gyengébbnek bizony onnan is távoznia kellett. Az már csak szerencse kérdése volt, hogy mindezt felém nézve, vagy nekem háttal teszik.
Sajnos az utóbbi történt. Sebaj, így is remek kis nap volt. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése