Miközben azon igyekeztem, hogy összehozzak végre egy épkézláb ölyves röpképet, váratlan dolog történt. Vagyis annyira mégsem volt váratlan dolog. Még decemberben vendégeskedett nálam pár barátom. Egyikük lencsevégre kapott az etetőtéren egy macskát. Elsőre megörültünk hogy talán vadmacska, de aztán bebizonyosodott, hogy nem az. Egy kivadult házi macska jár rá az ingyen kosztra. Én csak a legutóbbi alkalommal találkoztam vele.
Gondoltam, ha már így alakult, akkor kicsit foglalkozom a vadmacska-házimacska kérdéssel. Mi is a helyzet ezen a téren? Néhány évvel ezelőtt azzal kellett szembesülnöm egy-két kétes vadmacska megfigyelés kapcsán, hogy szinte semmit nem tudok a fajról, így elkezdtem kicsit utánajárni a dolgoknak. A helyzet pedig a következő. Az afrikai vadmacskából az egyiptomiak háziasították házi macskát, amelyet aztán a rómaiak egész Európában elterjesztettek. Ma nincs olyan település, ahol ne élnének házi macskák. De a házi kedvencek soha nem elégedtek meg a pajtában megfogott egérrel, vagy a háziasszony által kiporciózott macskaeledellel. Minden házi macska, akár tudja a gazdája, akár nem, a saját életét éli, és kóborol, portyázik a természetben is. Ez a tulajdonsága óhatatlanul is magával hozta azt, hogy találkozzon a vadmacskával. A több ezer éve tartó egymás mellett élés, és a genetikai rokonság pedig lehetővé tette, hogy a két faj kereszteződött, hibridizálódott. Vannak olyan feltételezések is, miszerint Európában, de maradjunk csak Magyarországnál, már nincs tiszta genetikai állományú vadmacska. A természetben, akár a településektől távol is találkozhatunk kóborló házi macskákkal, kivadult, már teljesen vad életet élő házi macskákkal, hibrid egyedekkel, melyek zömében a házi macska bélyegeit viselik, hibridekkel, melyeken a vadmacska és a házi macska bélyegek vegyesen megfigyelhetők, és olyan hibridekkel, melyek küllemükben megegyeznek a vadmacskával. Szóval a helyzet ezen a téren nem túl rózsás. A hibridizáció magával hozza a a vadmacska génkészletének felhígulását, a biodiverzitás csökkenését. Kívánatos cél lenne a vadmacskával kapcsolatban, hogy a házi macskával való érintkezés lehetősége minimális legyen, és a vadmacskajellegek erősödni tudjanak.
A másik probléma a házi macskával kapcsolatban, hogy neki sosem elég a háznál kapott koszt. Neki mindig kell vadásznia is. És bizony a határban portyázó házi macskák kedvelt zsákmányai az énekes madarak, főként a földön fészkelő fajok. Még felbecsülni sem lehet, hogy ezzel a tevékenységükkel természetvédelmi szempontból mennyi kárt okoznak a házi macskák. Bár nem vagyok kutató, és az ezzel kapcsolatos tudásom csak felületes, de azt bátran ki merem jelenteni, hogy a házi macska kérdés egy nagyon nagy ökológiai probléma, mellyel sokkal többet kellene foglalkozni!
Valóban komoly probléma a házi macska kérdés, hasonlóan a kóbor kutya kérdéshez. Különösen komoly gondot okoznak a távoli, apró szigeteken, ahol a helyi élővilág semmilyen védekezőképességgel nem rendelkezik. Például Hawaiin az albatroszok természetes ellenség hiányában nem félnek semmitől. Ez persze fotósként nagyon kényelmes, mert simán lehet közöttük sétálgatni mindenféle álcázás nélkül, de emiatt korábban rengeteg madarat pusztítottak el a kóbor kutyák, sőt a fiókákat a macskák, valamint a szigetekre behurcolt patkányok és a mongúzok is. Oahun az a szerencse, hogy az albatroszok egy kis félszigeten a Kaena Pointon fészkelnek, amit pár éve egy sűrű drótkerítéssel lezártak, így a ragadozók ki lettek zárva a területről. Azóta nagyon szépen növekszik a kolónia, idén már közel száz albatroszpár rakott tojást. A héten már el is kezdtek kikelni a fiókák :)
VálaszTörlés