A hónap képe

Az egerészölyveket legtöbbször az út menti fákon, villanypóznákon, vagy mezőgazdasági területeken, a földön ülve látjuk. Pedig ezek a madarak az erdőkben is éppen úgy jelen vannak. A hegyoldalban jó kilátóhelynek számító hagyásfákon, vagy erdőszéli fák kinyúló száraz ágain is előszeretettel ücsörögnek, csak itt a környezet jobban elrejti őket a szemünk elől. Azt találtam ki, hogy megpróbálom ilyen megközelítésből is bemutatni a fajt, és szép erdei keretbe foglalva lefényképezni. Így lett most a december hónap fotója ez a cserlevelek között pihenő egerészölyv.

A kép Pentax K5 II vázzal, Sigma 120-400 mm 1/4,5-5.6 DG APO OS optikával, f7,1, 1/400, ISO 800, -1 EV beállításokkal készült.

Ünnepi hangulat

Az ablakpárkányra szerelt madáretetőt bámulom, amíg a kávémat kortyolom. Jó program a meleg szobából, a forró kávét szorongatva nézni a sürgölődő madarakat. Most nem készültem fotózásra, de ahogy egyre több madár érkezik az etetőre, egyre erősebbé válik a gondolat, hogy nem telhet el ez a karácsony sem etetős fotó nélkül. De hogyan is lehet a szobából, a dupla ablaküvegen keresztül karácsonyi hangulatú képet készíteni? Egyáltalán mi adhat egy fotónak ünnepi hangulatot? Kinek mi. :) Nekem kapóra jött a köd. A hosszú ideje tartó ködszitálás miatt minden vizes. Azok a mohás téglák is, amik hosszú évek óta az udvar részét képezik. Mi kell még? Egy kis ellenfény, hogy a kis vízcseppekből hangulatos fénygömbök váljanak. BÚÉK! :)

Kedves olvasóim!

Köszönöm az egész éves kitüntető figyelmet, és kívánok mindenkinek madaras élményekben bővelkedő ünnepeket! :)

Magyarország Ragadozó Madarai

Ezzel a címmel jelent meg a közelmúltban egy nagyszerű szakkönyv, mely részletekbe menően mutatja be hazánk ragadozó madarait, rengeteg igényes fotóval illusztrálva. Számomra mindig nagy öröm egy friss könyvet kézbe venni, pláne, ha abban a saját fotóim is visszaköszönnek. :) Az a megtiszteltetés ért, hogy két fényképpel is hozzájárulhattam ennek az igazán színvonalas könyvnek a létrejöttéhez. Bátran ajánlom mindenkinek, aki érdeklődik a ragadozó madarak iránt. 

A kiadvány online rendelhető: http://www.parlagisasalapitvany.hu/

Ködös napok

Jó ideje üli köd a Kárpát-medencét. A vastag paplan mindent betakar, csak a magasabb hegycsúcsok törik át, a tejfehér réteget. Alulról nézve azonban a hegygerincek is elvesznek benne.

Ebben a hűvös, elkedvtelenítő időben nincs is jobb időtöltés, mint szemlélni egy forgalmas madáretető történéseit. :)

Hófehérke visszatért

A tavalyi tél több szempontból is izgalmasan telt. Egyrészt fantasztikus forgalmat bonyolítottak le az ölyvek, másrészt a társaságot egy különös madár is színesítette. Az egerészölyveknél egyébként is sok színváltozat létezik, világosabb és sötétebb mintázattal, de alapvetően a többség barnás alapszínnel rendelkezik. Ritkán előfordul azonban, főleg az északi populációban, hogy a barnás alapszín helyett fehér lesz a meghatározó a madarakon. Nos egy ilyen fehér madár bukkant fel tavaly a les környékén, sőt egész télen át kitartott. Ennek persze én felettébb örültem, hiszen nem egy hétköznapi egerészölyvről volt szó. Mikor erre a téli szezonra készültem, az egyik nagy kérdés az volt bennem, vajon látom-e idén is Hófehérkét? Nos, hogy ez a kérdés tisztázódjon, nem is kellett olyan sokat várni.Újabb ötletem, miszerint az ölyveket megpróbáljam kicsit más környezetben bemutatni, beválni látszik. A madarak teszik a dolgukat, így olyan fotók készülhettek, amik nekem is nagyon tetszettek. Az előző alkalom után fel is állt az újabb installáció, már csak az ölyv hiányzott belőle.

Érkezésem után viszonylag hamar mozgolódni kezdtek a madarak. Kiáltozásuk betöltötte a völgyet. Láttam is áthúzni egy-egy ölyvet, de a hangot, azt a jellegzetes ölyvkiáltást, akkor is hallottam, amikor madarat nem láttam a közelben. Valamelyik fán ülhetett egy. Telt az idő, és az ölyvek egyre közeledtek.

Egy-egy alacsonyan áthúzó madár borzolta az idegeimet, és tette próbára a reflexeimet. Röpképet készíteni továbbra sem egyszerű. :) Az első madarak már az etetőtérre is leszálltak,

amikor történt valami. A mindeközben folyamatosan hallott kiáltozás közeledett. És akkor megláttam a les előtt áthúzó fehér ölyvet.

Fordult egyet, majd átrepült a les fölött, miközben folyamatosan kiabált. Itt van - itt van -itt van! Hófehérke visszatért! A felismerés, hogy az egy évvel ezelőtti madarat láttam, szinte eufórikus volt. De nem volt sok idő örömködni, a madár csak egy kört tett a les körül, mert a következő pillanatban leszállt az etetőtér szélére, és a magas fűből kémlelte a már javában falatozó három másik ölyvet.

Rövid tétovázás után aztán közelebb lépdelt, nemes egyszerűséggel nekiesett a többi madárnak, és elzavarta őket. Ejha. Az egyik madár szerencsére oda reppent fel, ahova én azt korábban kitaláltam.

Ezaz! A száraz cserlevelek szépen keretbe foglalták az ölyvet.

Gyorsan készült pár különböző kompozíció, hiszen a földön meg a fehér madár javában táplálkozott.

Egyszerűen gyönyörű ez a madár. Úgy tűnt nem siet annyira, így tudtam még foglalkozni a másikkal is, szerencsére neki sem volt sietős a dolga. 

Még egy tágabb képkivágást megengedtem,

aztán vissza is fordultam a fehér ölyvhöz, nagyon tekintgetett fölfelé. Láttam rajta, indulni készül, és a startról nem akartam lemaradni. Hát le nem maradtam, de nem lett tökéletes a fotó. Ennek ellenére nem volt szívem kitörölni.

Egyszerűen fantasztikus ez a madár. Remélem lesz lehetőségem javítani! Én azon leszek. :)

A hónap képe

A madarak világa csodálatos. De talán lényegük akkor mutatkozik meg leginkább, amikor repülnek. Egyszerűen erre teremtődtek. Fotósként számomra igen nagy kihívást jelent, hogy létüknek ezt a fajta oldalát a fényképeken is meg tudjam jeleníteni. Ez, ha őszinte akarok lenni, elég kevés alkalommal sikerült. :) November folyamán viszont adódott egy olyan helyzet, amikor összeállt minden. A les felé alacsonyan közeledett az egerészölyv, szinte tökéletesen szemben velem. Mivel az elrugaszkodása pillanatától követni tudtam a mozgását a keresőn keresztül, nem kellett az élességállítással sokat trükközni. A madár szépen leereszkedett közvetlenül a rét fölé, és amikor szemmagasságba került, exponáltam. Szép pillanat volt, olyannyira, hogy most a hónap képe lett. :)

A kép Pentax K5 II vázzal, Sigma 120-400 mm 1/4,5-5.6 DG APO OS optikával, f7,1, 1/160, ISO 800,  -0,3 EV beállításokkal készült.  

Beköszöntő tél

Havazik. Ha nem is olyan őrült módon, de kétségtelenül télies a hangulat. A kunyhóban kuksolok. A madáretetőn nagy a forgalom, cinegék, verebek, pintyek lepik el a napraforgót. Néha egy-egy szajkó vagy egy fakopáncs is beesik, pár percre elfoglalva az etetőtálcát. Jó nézni a sürgölődő madárseregletet. A havazás néha alábbhagy, néha felerősödik, de már látom, hogy a talajon nem marad meg. Az éjszaka leesett hólepel is tűnékeny, és az utánpótlás is egyre ritkul, majd el is áll. Mire az első ölyv megérkezik, már nem is látszik a hó, a füvön landol. Rögtön követi két társa, így hárman kezdenek bele a falatozásba. A várakozás alatt őket ki is szúrtam már a környező fákon, de arról fogalmam sincs, hogy a következő 8 madár honnan jött. Újabb és újabb egerészölyvek bukkantak föl. Az első ölyv leszállását követő egy órában folyamatosan váltják egymást a kunyhó előtt. Ölyvek a földön, a les fölötti fán, a madáretető tetején, és szerencsére ott is, ahova azt pár nappal előtte megálmodtam. A mozizás után végre jöhetett a fotózás is. Miután az első madár jóllakott, és a földön is egyre nagyobb volt a feszültség a többi ölyv miatt, felugrott a kijelölt helyre, hogy csőrét megtisztogassa.

Tökéletes. Az ölyv tudta a dolgát, szépen forgolódott, mutatta magát, hát készültek a fotók is.

Jobbra komponálva, balra komponálva, mindenkinek ízlése szerint. :)

A jóllakott madár nézelődött, volt is mit, hiszen nagy volt a jövés-menés körülötte.

Olyannyira, hogy hamarosan el is hagyta pihenőhelyét, mert újabb ölyv jelentkezett fotózásra.

Fantasztikus, minden tervem így sikerüljön! :)

A pörgés lassan alábbhagyott, az ölyvek egymás után repültek el, hogy valami nyugodtabb helyen emésszenek. A földön már csak a sor végére maradt madarak maradtak.

Megvártam, amíg ők is elmennek, aztán én is leléptem. Ha ilyen mozgalmas lesz a tél, egy szavam sem lesz. :)

Itatós fajmustra

Az évnek ebben a szakában az enyhe, csapadékmentes időjárás a madáritatón nagyon jó forgalmat szokott eredményezni. A nagy pörgést persze a máskor megszokott fajok biztosítják, de az évszaknak megfelelően, a fotós csemegének számító fajok is felbukkanhatnak.Úgyhogy ilyenkor mindig bizakodással teli ülök be a leskunyhóba, hátha beesik valami. Az első jobb faj egy meggyvágó volt. Ebben az évben a kunyhóhoz viszonylag közel alakítottam ki egy ivóhelyet, hogy közeli portrékat tudjak készíteni. Ilyenkor az ide leszálló madarak sokszor egy méter közelségben vannak hozzám. Ez a közeli portré lehetőségén kívül egy fantasztikus élmény is.

Olyan részleteket lehet ilyenkor megfigyelni, amire maximum csak akkor lenne lehetőség, ha az ember kézben tartaná a madarat.

Az ivóhelyen egymást váltják a madarak. Míg a kis tengeliccsapat iszik, addig a kunyhó tetején halk dobbanás jelzi, hogy érkezett valami. Rövid tétovázás után léprigó ugrik le a víz mellé. Bár nem ez az első találkozásunk, mégis nagy az izgalom.

Citromsármány a következő. Ő sem tartozik a gyakori fajok közé, legalábbis a madáritatón.

Sajnos az ugyanazt a helyet választó fekete rigó elriasztja,

a rigó viszont a szajkók miatt riad el.

Minimum négyen vannak. Jó darabig a környéken rajcsúroznak. Isznak, majd kergetőznek. Igazi bohócok. :)

A szajkók miatt egy darabig nem jött semmi, egy tojó fekete rigó törte meg a csendet.

Egyedül a cinegék mozgása volt szinte folyamatos.

Sokszor adnak ők is jó fotótémát, de örültem, amikor a sok cinege között a citromsármány újra megjelent.

Ezúttal nyugodtabb volt, fürdött is egy jó alaposat.

Nem nagyon volt idő bambulni, a sármányt követően újabb tengeliccsapat érkezett.

És szinte ugyanabban az időben egy érdes cserregés is felhangzott, egészen közelről. Jaj de jó volna! És igen.

Az ökörszem megjelent a medence szélén. Nagyon gyors madár, de mivel előre szól, fel lehet készülni az érkezésére. Szerencsém is van, az ökörszem közreműködő, így sok kép készül.

Vitathatatlanul ő a nap sztárja.

Az ökörszem után még érkezik egy léprigó, ő is portréra jelentkezett.

A napot pedig tengelicekkel zártam.

Akár elégedetlen is lehetnék annak a tudatában, hogy milyen fajokat hallottam még a nap folyamán, de nem vagyok az. Több nap mint kolbász, mondja a mondás is. :)

Folyt.köv.

Egerészölyvekre kihegyezett projektemet hat éven keresztül gyűrtem, mire eljutottam odáig, hogy az elmúlt télen sikerült olyan fotókat készítenem, amelyek minden igényemnek megfeleltek, és minden elképzelésemet felül is múlták. Most, lassan egy év távlatából is futkos a hátamon a hideg, ha eszembe jut az a februári fantasztikus nap, amikor gyakorlatilag egy délután alatt elkészült az összes vágyott fotó. Az ominózus nap után véget is ért az ölyves szezon a felmelegedő időjárás miatt. De akkor már el is határoztam, hogy mivel nagy számú madár áttelelését segítette a munkám, az etetőhelyet továbbra is fent fogom tartani. Ennek megfelelően, az ősz folyamán elő is készültem, persze azért a leskunyhót is felkészítettem, mert a fotózás lehetőségét továbbra is meg akarom tartani. A tavalyi képek egy része az általam kirakott facsonkon készült. Ez kint is maradt aztán egész évben. Gondoltam, hogy úgy is lecserélem majd. Ám egy szerencsés körülmény miatt még a helyén tartottam. Év közben szépen felnőtt körülötte a siska nádtippan, és fantasztikus környezetet teremtett köré. Na, mondom ezt meg kell örökíteni, de persze nem csak úgy, hanem ha lehet, akkor madárral kombinálva. Ezt el is könyveltem magamban. November elejére időzítettem az etetés kezdetét, amire egyből reagáltak is az ölyvek. Szuper! De ami egyből megfogott, az a szép sárgába hajló hegyoldal volt a háttérben. Na, ezzel nem szabad várni, most kell megörökíteni a kialakult helyzetet. A legközelebbi alkalommal ki is ültem pár órára, gondoltam csak beesik egy ölyv, vagy holló, amit meg tudok fotózni a szép nádtippanos környezetben. Megérkezésem után röviddel aztán az ölyvek is jelezték, hogy itt vannak. Egy, majd kettő, majd három madár is beszállt a közeli fákra. Na, lesz itt fotótéma! Aztán elkezdődött az, amire egyáltalán nem számítottam. Nagy örömömre az első madarak egyből használták a beszállót.

Ó, szuper! Bár a fények nem a legkedvezőbbek  voltak, a szezon első ölyvei mindig élményszámba mennek.

Az első három ölyv már a földön táplálkozott, amikor nem is olyan messziről felhangzott az a mély "korr" hang, amitől mindig kicsit megborzongok. Megérkeztek a hollók is.

Hangosan beszélgetve szálltak át a terület fölött,

miközben az erdőszéli fákon már újabb ölyvek várakoztak, és kiáltoztak a földön táplálkozó társaik felé. Szerencsére nem csak várakoztak, le is szálltak. A beülőt is használták gyakran, volt lehetőség bőven, hogy a nádtippanos környezetet többféleképpen kombináljam a fotókra.

Közben persze az ölyveket is próbáltam számolni. 12 különböző madárig jutottam, azután a folytonos cserélődés miatt elvesztettem a fonalat.

Nem is akartam elhinni. Ráadásul néhány madár határozottan ismerősként hatott az elmúlt télről.

Mintha ott folytattam volna, ahol februárban abbahagytam, mintha a madarak az év folyamán nem is mentek volna sehova, mintha csak arra vártak volna, hogy újra elkezdődjön a szezon. Furcsa, de jó érzés volt.