2014. december 16., kedd

Mátyás madara

Az elmúlt évek ölyves foglalatosságait végig kísérték a hollók is. Értem ez alatt azt, hogy mindig megjelentek az etetőhely környékén, korrogó hangjukat szinte minden fotózás alkalmával hallottam, de valahogy ez idáig nem sikerült összefutnunk. Sokszor támadt az az érzésem, hogy tudják, hogy a lesben ülök. Ez a szezon is hasonlóan indult velük kapcsolatban. Már az első etetéskor feltűnt a területen élő hollópár. A magasban körözve nézték végig, ahogy kirakom az eleséget. Tudtam, hogy bejárnak, és ezt egy nálam vendégeskedő barátom meg is erősítette. Bejöttek a hollók, amikor a lesben volt. Hát mondanom sem kell, hogy ez a tény egyből felerősítette a már évek óta bennem lévő vágyat, hogy a hollót közelről láthassam, fotózhassam. Az eset után nagy reményekkel indultam reggel. Elhatároztam, ma hollót fogok fotózni. Persze, ha ez így menne! :) Szóval kiértem a helyszínre, nem túl korán. A placcról már egy táplálkozó ölyvet ugrasztottam fel. Na, jól indul, ez sem jön ma már vissza. Kicsit bosszúsan elrendeztem a dolgokat, a friss etetőanyag is kikerült, én meg bebújtam a kis kunyhómba. Jöjjön a várakozás. A madáretető a kunyhó mellett, kicsit oldalvást áll, szinte csak széncinege jár, de az meglehetősen sok. Őket figyelem. Egy-egy szajkó is beesik néha. Teleszedik a torokzacskójukat napraforgóval, és elrepülnek vele. Ez a móka ment vagy két órán keresztül, ölyveknek nyoma sem volt. Néha a beszállófán megjelenő nagy fakopáncsra lövök párat, csak hogy a fényképező se unatkozzon.
http://volgyisandor.extra.hu/node/1978
Aztán jó messziről holló korrogása hallatszik. Próbálok kilesni az ablakon, de nem látom. El is távolodik a hang. Marad a cinegék sürgölődése, és az üres etetőtér bámulása. Nagyjából fél óra múlva újabb holló hang. Most már látom is, ketten vannak, áthúznak a terült fölött, de mintha csak véletlen lenne, hogy pont itt repülnek, eltűnnek a hegygerinc mögött. Ez a jelenet aztán többé-kevésbé szabályos időközönként megismétlődik, még háromszor repültek át az etetőtér felett. Szinte biztos vagyok benne, hogy ellenőrzik a környéket. Délután van már, lassan lejár az időm. Úgy tűnik, ma sem lesz holló fotózás. Vagy mégis? Egészen közelről hallom a mély korrogást, itt van! Hirtelen feszültté válik minden, gyorsul a szívverésem, érzem, ahogy tolul az adrenalin az agyamba. Kezem már a fényképezőn, egyik szemem a keresőn, a másikkal a terepet nézem. Hirtelen hangos szárnysuhogással két fekete madár fordul be elém a les mögül, tesznek egy kört három méterre az etetőanyag fölött, és az egyik ráfordul a beszállófára. Már a keresőre koncentrálok, és amint meglátom a madarat, exponálok.
http://volgyisandor.extra.hu/node/1979
ÁÁÁÁÁ, üvöltök magamban! Előttem van a holló!
http://volgyisandor.extra.hu/node/1980
El sem hiszem, előttem forgolódik a régóta vágyott madár. Gyönyörű, és hatalmas, mint egy ölyv akkora, szépen kitölti a képmezőt. És milyen szépen csillog a fekete tollazata!
http://volgyisandor.extra.hu/node/1981
Gyorsan felpillantok, hol van a másik madár. De mivel az a fűben ül, inkább az előttem lévőre összpontosítok. Figyel, nézi a kunyhót, óvatosan exponálok, félek, hogy meghallja a zár hangját. De nem úgy tűnik. Előredől, és hangos korrogásba kezd. Ez ilyen közelről valami egészen hihetetlen élmény! Hátborzongató és egyben mellbevágóan hangos volt.
http://volgyisandor.extra.hu/node/1982
Nehezen tértem magamhoz, még most is a hatása alatt vagyok, amikor ezeket a sorokat írom. A madár még figyelte egy darabig a lest, olyan átható tekintettel nézett, hogy nem szabadulok attól az érzéstől, tudja, hogy a lesben ülök.
http://volgyisandor.extra.hu/node/1984
De a kunyhó felől nem mozdul semmi, lapítok, amennyire tudok, csak a fényképező dolgozik rendületlenül. Látszik, hogy a holló lenyugszik, figyelme már a földön heverő táplálék felé terelődik.
http://volgyisandor.extra.hu/node/1985
A fűben nézelődő társa is közelebb ugrál, így ő is a földön landol. Még neki sem állnak a táplálkozásnak, mikor váratlanul egy ölyv száll le közéjük, egyenesen a zsigerre. Nem nagyon riadnak meg egymástól, csak én lepődök meg, de nagyon. Hirtelen sok lett a látnivaló. :) Lövök pár képet a hármasról, de mivel nem a legideálisabb helyen vannak, inkább készítek egy rövid videót.
Nagyon mókás, ahogy a hollók próbálják az ölyv elől elszedni a falatokat. :) Az látszik, hogy más érdekli a két fajt. A két holló a belsőség közti zsiradékot tépkedi, próbálnak minél többet a torokzacskójukba tömni. Amikor már nem fér több, el is repülnek vele, az ölyv meg marad, és tépi-nyeli a falatokat.
Miközben az ölyv jóllakásig tömi a begyét, én jóleső megelégedettséggel nézem vissza az elmúlt percek történéseit a fényképező kijelzőjén. Nehéz szavakba önteni, amit ilyenkor az ember érez. Igazán talán csak az tudhatja, aki már átélt hasonlót. Mindenesetre nekem már szebb a világ! :)

2 megjegyzés:

  1. Gratulálok! Nagy élmény a holló az tuti! Nekem is mindíg olyan érzésem van, hogy tudják, hogy a lesben vagyok! :)

    VálaszTörlés