Minden falu büszkesége, ha van gólyapárja. Az olyan hangulatos, és a falu is a magáénak tekinti a gólyafészekben, a mindenki szeme láttára nevelkedő fiókákat. Így van ez Tolnanémediben is. Persze madarászként mindig figyelemmel kísértem én is őket. De fotósként külön kihívást jelent, hogy milyen módon is lehet ezt a dolgot képi formába önteni. Az elmúlt évek alatt többször próbálkoztam a gólyák falubeli életének megörökítésével, ami azért is kihívás, mert egy villanyoszlopon lévő gólyafészket nehéz úgy bemutatni, hogy az szép vagy érdekes legyen. Persze az első képeket én is a fiókákkal teli fészekről készítettem jó pár évvel ezelőtt.
Nem volt túl izgalmas. Keresni kellett egy másik helyet, ahol a gólyák tartózkodtak. Az első ilyen érdekesebb hely a falu egykori légvédelmi szirénája lett. Az egykor teljesen más célból állított eszköz mára kiváló gólyatartó lett, amin előszeretettel pihennek az öreg madarak, ha a fészek már túlzsúfolttá válik.
Aztán úgy döntöttem, hogy a sziréna sem jó. Nem találtam megfelelő perspektívát, és nagyon modern környezetet adott a képekhez, ami már nekem sem tetszett. jött a kéményes verzió. A fészekhez legközelebbi ház kéményét gyakran használták, hát először ott próbálkoztam.
De a kémény betonkoszorúja sem nyerte el a tetszésemet. Nem igaz, hogy nem lehet már manapság szép téglaboltíves kéményt rakni a fotós kedvéért! :) De a kéményes vonal azért folytatódott. Az öreg madarak, meg a kirepülés után a fiatalok is, előszeretettel éjszakáztak a falu iskolájának kazánkéményén. Persze, hogy az is szép betonkoszorúval van ellátva. :) De az éjszaka és a csillagos háttér annyira izgalmassá tette az elkészült képeket, hogy egészen belelkesültem.
Az igazi áttörést a témában azonban azt hiszem ebben az évben értem el. Tavasszal sétálgattam anyósomék kertjében, azzal a céllal, hogy a nem messze lévő fészekre ráhúzó gólyáról megpróbáljak röpképet készíteni. Ahogy nézelődtem, hirtelen rátaláltam arra, amit már évek óta kerestem. A megfelelő rálátást a fészekre. Csak meg kellett várnom, hogy történjen valami érdekes, és már exponáltam is.
Amit az LCD-n láttam, az fantasztikus volt. Az egyébként az utcai villanypóznán lévő fészek teljesen olyan hatást keltett, mintha egy ház kéményére épült volna, ami sajnos egyre ritkább már a valóságban, ráadásul a belógó gyümölcsfák levelei mesés, zöld keretet adtak a fotónak, amitől nagyon kellemes hangulata is lett az egésznek. Nem is kell mondanom, alig vártam, hogy a következő alkalommal ismét megpróbáljak valami szépet fotózni. Ekkorra a fiókák már kirepülés előtt álltak. Az egész gólyacsalád már nem fért el a fészekben. A táplálékot hozó szülők már csak átlibbentek a fészek fölött, és csak bedobták a hozott eleséget a fiókáknak.
Akik már nem nagyon bírtak nyugton lenni egymás mellett. Folyamatosan civakodtak, vagy a szárnyaikat próbálgatták, vagy mindkettőt egyszerre. A lemenő nap fényében nem is mutattak rosszul.
Ráadásul az egyik nap végén, már erős szürkületben, a légvédelmi szirénának is találtam megfelelő kompozíciót. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése