Melegszik az idő, egyre jobban kell figyelni a madáritatónál a vízpótlásra. Az elmúlt hetekben ezért én is többször jártam ott, hogy ellenőrizzem a vízszintet. Nem lehetett nem észrevenni, hogy a vízben egyre több a toll. Apró pihetollak, fedőtollak, a szajkó kék mintás szárnytolla úszkált a vízben. Na szóval eljött az ideje egy kis leselkedésnek. Szombat délután került rá sor. Időben akartam a kunyhóba beülni, mert azt gondoltam, hogy a forgalom majd csak késő délután fog beindulni, és addigra szerettem volna, ha az érkezésem után elcsendesedik a környék. Nagyjából így is alakult. A tereprendezés utáni várakozást csak néhány széncinege tette mozgalmassá. Ebben az időszakban már sok fiatal madárral találkozhatunk, hiszen a költések egy részéből már kirepültek az idei fiókák. A madáritatóhoz is fiatal széncinegék jöttek.
Összetartóan mozogtak, látszott, hogy egy fészekaljból valók. A cinegék után volt egy kis üresjárat, de aztán beindult az élet. Az izgalmasabb fajok közül először vadgerlék érkeztek.
Először egy, majd rögtön utána kettő is jött. A páros nemes egyszerűséggel a kunyhó tetején landolt. Egészen különleges érzés, amikor az ember feje fölött pár centiméterrel tipegnek. :) A vadgerléket citromsármány követte. Rendszeres fészkelő a környéken, de az itatónál eddig csak egy vagy két alkalommal tudtam elcsípni, úgyhogy nagyon örültem neki.
Óvatos volt mielőtt leszállt volna, sokat időzött a szomszédos bokor takarásában. De miután megbizonyosodott a biztonságról, alaposan körbejárta a helyet. Több helyzetben is tudtam fotózni.
A citromsármány után egy vörösbegy szállt be. Szintén fiatal madár volt. Érdeklődve ugrált az itató szélén.
A sort végül egy hím fekete rigó zárta. Hangoskodva jött, pózolt egy kicsit, majd pár korty után el is szállt.
A rigó távozása után le is állt a madármozgás. A naplemente még messze ugyan, de a völgybe már nem jutott a napfényből, nehéz árnyékba borult az itató. Nem volt értelme tovább maradni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése