A természetfotózás magányos sport. Mondta egyszer egykori fotós mentorom. Én is így gondolom. A természettel való kapcsolat akkor lehet igazán közeli, ha a fotós képes picit emberi mivoltától megszabadulni, és kellő körültekintéssel, alázattal közeledik akár az állatokhoz, akár a növényekhez. Éppen ezért a fotózások legtöbbször magányosan történnek. Én így szeretem. De az átélt élményeket azért időnként jó megosztani másokkal is. És kivel mással, mint saját gyermekeinkkel. Szeretem, ha néha elkísérnek. Egy jó kis kökörcsinfotózásra most is kaphatóak voltak.
Az egy hete még apró, bimbós növények szépen növekednek. És újabb bimbós tövek is megjelentek már. A törpe növésű tölgyek és virágos kőrisek között jó felfedezni az újabb és újabb növényeket.
Szép, lilás-kékes szirmaik már jól látszanak.
És az elsők már teljes pompájukban mutatják magukat. Sokan és sokféleképpen fotózták már ezt a növényt. Én is. De megunni még nem tudtam, sőt azt hiszem, pár nap múlva megint visszatérek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése