A karácsonyi hangulathoz nekem már hozzátartozik a szülői udvarban felállított madáretető. Édesanyám szorgos etetése nyomán az enyhe idő ellenére is sok madár látogatta már az udvart. Bár igaz, hogy a madarak java részét egy jó 50-es mezei veréb csapat tette ki. Mivel a karácsony nem telhet el egy kis madáretetős fotózás nélkül, hát úgy gondoltam, jöjjenek a verebek. Nem volt túl nehéz dolgom, a terebélyes jázmin bokor és az etető között ingázó madarakkal, csupán ezen útvonal mellé kellett helyezkednem. Már csak azt kellett elérnem, hogy ne csupán egyszerű verébfotók legyenek, hanem olyanok, melyekbe picit a hely hangulata is belekerül. Ehhez pedig egy léckerítés darabot hívtam segítségül, ami évekkel ezelőtt a baromfiudvarban teljesített szolgálatot, ám egy ideje az udvar sarkában félretámasztva várta, hogy nemesebb feladatot kapjon.
A verebek egyből megértették, mit akartam, elkezdődhetett a móka. :) Először csak egyesével jöttek.
Majd jó verébszokás szerint egymást érték a kerítés tetején. Mintha kupaktanácsot ültek volna az új helyen. :)
A végén pedig még egy kis pihenésre is futotta a nagy zsivaly közepette.
BÚÉK! :)
Nagyon hangulatos képek, különösen a harmadik.
VálaszTörlésEgyébként érdekes, hogy a legtöbb fotós általában unottan tekint a verebekre, pedig ha eltekintünk attól, hogy "csak" verebek, akkor igencsak szép madarakról van szó.
BÚÉK! :)
Köszi Gábor!
TörlésÍgy van, izgalmas fotótéma, ráadásul annyira pörgősek, hogy nem igen lehet unatkozni mellettük. :)