2013. november 2., szombat

A határban

Az őszi szünet napjait Tolnanémediben töltöttük. Az október végén, november elején áldásosnak mondható, szép időben jártam egyet a falu határában. Csak úgy, cél nélkül, naplementét nézve. Utam a Kapos torkolathoz vezetett, kíváncsi voltam, milyen képet mutat kedvenc folyóm a nemrégiben történt cukorgyári malőr következtében. Csend volt. Nem csobban a víz, nem ül horgász a víz mellett. Nincs is miért, üres a víz. Szomorú. Egy darabig sétálgattam a folyóparton, aztán inkább a szomszédos kukorica tarló felé fordultam, hátha látok valamit. Nem tévedtem. Jó messze ugyan, de vetési varjak szedegettek a tarlón. Gondolom az elhullott kukorica szemek csábították oda őket. Egy darabig figyelgettem a csapatot, de a fényképezőnek nagyon messze voltak. Hanem a tarló melletti földutat segélyező kerítésoszlopok egyikére felült az egyik varjú. Ahogy néztem előttem ezt az egy szem madarat, és mögöttem a szépen színesedő naplementét, egy kép rajzolódott ki bennem. Mit veszíthetek, kerültem egyet. Még szerencse, hogy a kerítésoszlopokról hiányzott a kerítés, így a tarló mellől gond nélkül eljutottam az oszlopsor mögötti kaszálóra. A madár még mindig ott ült, de már egy irányba a naplementével. Amikor a kellő szögbe érkeztem, hasra vágtam magam és exponáltam. Minden elképzelésem így sikerüljön! :)
http://volgyisandor.extra.hu/node/1282
Még arra is volt időm, hogy az egyre gyorsabban alábukó napkorongot is elkapjam a Sión átívelő hídról. A naplemente gyönyörű volt, a csendet csak a tarlóról elhúzó varjak károgása zavarta meg. Nincs mese, ez a hely a világon az egyik legszebb! Legalábbis nekem! :)
http://volgyisandor.extra.hu/node/1283

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése