2013. május 31., péntek

Élmény Magazin

Megjelent az Élmény Magazin legfrissebb száma. Kedvcsináló egy korábbi számból:

2013. május 30., csütörtök

Odútelep

Cinegés odútelepemen kirepültek az első fészekalj fiókái. A legutóbbi ellenőrzéskor még fiókákkal tömött odúk mostanra üresen álltak már. A stabil mogyorós pelén kívül egy odúban történt még változás. Az idén februárban kihelyezett friss odúk egyikben széncinege pár kezdte meg másodköltését.
Sajnos úgy tűnik, idén a búbos cinegék elkerülnek. Bár az erdőben rendszeresen találkozok velük, az odúkat ezúttal nem vették igénybe. 

2013. május 21., kedd

A gyurgyalag éve

Idestova 3 éve történt, hogy utoljára gyurgyalagot tudtam fotózni. A 2010 tavaszi sorozat óta ez nem sikerült, leginkább időzítésbeli problémák miatt. Mivel a mostani május közepi tolnanémedi látogatásunk szerencsésen egybe esett egy hosszú hétvégével, időt tudtam szakítani arra, hogy kedvenc löszvölgyemet felkeressem, és megpróbáljak valamit tenni annak érdekében, hogy a magam módján én is csatlakozzam a gyurgyalagot népszerűsítő madárvédelmi kampányhoz. Szóval az egyik délután felszerelkeztem, és elindultam gyurgyalagot fotózni. Mivel különösebben nem készültem elő rá, egy kis távcsöves helyzetfelmérésre szükség volt. A völgy, ami egykoron téglagyárnak adott otthont, majd érdemtelenül szeméttelepként működött, ma a gyurgyalagok zavartalan otthona. A téglagyártás miatt kialakított meredek partfalak ideális otthont adnak a madaraknak. Körülbelül fél órás távcsövezés után már készen állt a haditerv. A partfalak körül úgy 15 pár gyurgyalag sürgölődött. Valamelyek már az üreget készítették, valamelyek csak a közelben vadászgattak, de mindannyian már párban mozogtak. A korábbi évek taktikája az volt, hogy a költőüregeket rejtő fal fölé beszállóágat szúrtam, és azon fotóztam a madarakat. Most azonban ezen változtattam. Említettem, hogy egy időben, 15-20 évvel ezelőtt a hely szeméttelepként üzemelt. A szemétlerakás után a terepet valamelyest rendezték, de persze ez nem múlt el nyomtalanul. Több helyen lehet a növényzet között törmelékhalmokra bukkanni. Egy ilyen törmelékhalomnál, ahol a növényzet nem takart teljesen, egy vastag drót állt ki a földből mintegy 50-60 cm-re. Ezt a drótot használta egy pár gyurgyalag folyamatosan. Pár kör vadászat után mindig ide szálltak le. Egészen újszerű helyzet teremtődött meg ezzel, hiszen nem valamilyen magas fa vagy bokor csúcsán üldögéltek, hanem fotózható magasságban. Ráadásul a fényképezéssel a partfalaknál nem zavarnám az ott szorgoskodó madarakat. A gondolatot tett követte, és a drót helyébe egy ág került, az ág mellé pedig a lessátor. A többi  a madarakon múlott.
Nem is kellett sokáig várnom, talán 15 perc sem telt el, és már ott ült előttem egy madár, amit gyorsan még kettő követett.
Rövid perlekedés után azonban már csak kettő, hím és tojó használta a beszállóágat. A harmadik, egy próbálkozó másik hím, csak néha zavarta meg a meghitt idillt.
A párocska uralta a beszálló körüli teret. Időnként felszálltak, vadásztak, és a prédával együtt tértek vissza ismét.Ilyenkor heves farokrázással üdvözölték egymást, és a hím gyakran meg is ajándékozta a párját egy-egy finomabb rovarral.
A táplálkozások után szertartásos tollászkodás következett, ami néhányszor teljesen szinkronban zajlott. Nagy az összhang közöttük.
Ha közben másik gyurgyalag repült el a közelben, hangos prü-prü hangon ezt kommentálni is kellett.
A földközeli helyzet viszont másra is lehetőséget adott. Néhány alkalmas beszállás után, mikor jó helyre ültek a madarak, megpróbáltam a képekbe az éppen virágzó növényeket is belekomponálni. Így adódott, hogy néhány fotón a kaszanyű bükköny is helyet kapott.
Jó délután volt. Hazafelé menet elgondolkodtam, hogy milyen érdekes az élet. Ahol egykor a nagyszüleim kemény munkával keresték a kenyeret, a még működő téglagyárban, ott most én 60-70 évvel később gyurgyalagot fotózok. Szeretem ezt a helyet.

2013. május 16., csütörtök

Cseperedő fiókák

Kis pártfogoltjaimnál gyorsan telik az idő. A május eleji odúellenőrzésekor még tojásos fészekek már rendre fiókákat rejtenek. Hiába, ezek az apróságok gyorsan fejlődnek.
Az idén frissen kirakott odúk egyikét mostanra egy mogyorós pele foglalta el. Örülök neki mindig, de kiismerni még nem tudtam. Folyton másik odúban bukkan fel, többen is fészket rak, aztán nem használja, és egy teljesen másikban találom meg ismét. 
A kiskertünk albérlőinél is változás történt. A fiókák hamarosan elérik teljes fejlettségüket, és elhagyják a fészekodút.

2013. május 13., hétfő

Vízparti történések

Borult vasárnap délután volt. Nehéz felhők úsztak a tavak felett is. A vízparti lesnél volt egy kis rendezgetni való, a nád hihetetlen gyorsan nő. Persze a csizmaszár most is megmerült, szerencsére a vizet nem hűtötte le a fagyos szentek hideg levegője. Sebaj, tereprendezés után csizma le, a les amúgy is száraz, mezítláb is vígan el leszek benne. Legutóbbi látogatásom óta sokat változott a látkép. A sárga, öreg nád helyét lassan átveszik a friss, zöld hajtások, amik között folyamatosan mozog valami. Elsőnek egy foltos nádiposzáta tűnik fel. Közel a vízhez ugrál nádszálról nádszálra. A víz felszínén úszó rovarokat szedegeti. Ahogy lőtávolba ér, pár kép készül is róla.
A les két oldaláról is sajátos torokhangján szól egy-egy törpegém. A nád mozgásából nagyjából sejteni is lehet, hogy merre vannak. Az egyik irányból egyre közelebb billennek ki a nádszálak, mire végre a madarat is megláttam. Valamit sejthetett, mert teljesen nem mutatta meg magát. Pár másodperc után el is tűnt a szemem elől.
A délután következő szereplője a múltkor már megismert guvat. Most egyedül érkezett. Párja már minden bizonnyal a tojásokon kotlik. Érkezését előre jelezte. Mielőtt kilépett a tisztásra benyúló fára, elvisította magát a nád takarásában. A nyílt rész előtt picit várt, körülnézett. Majd a les előtt, sajnos fókusztávolságon belül, elsétált előttem.
A vizet figyelve gyakran előfordul, hogy a szabadon álló nádszálak hirtelen, látszólag minden ok nélkül, megmozdulnak. Mintha valami nekimenne a víz alatt. Ez azért nem meglepő egy halastó esetében, hiszen itt halak is vannak, nem csak madarak. Egy ilyen "indokolatlan" nádmozgás után azonban a les előtt piciny madárka bukkant a felszínre. Kis vöcsök úszott be az öbölbe a víz alatt. A meglepően pici madár egészen közel úszott, szép portré lehetőséget adva nekem ezzel.
Utána még jó darabig elidőzött, hol lebukott, hol meg csak ringatózott a vízen.
A nap záróakkordját a nádirigók adták. Folyamatosan kariccsolnak, és kergetik egymást. Persze az izgalmas jelenetek mindig távol történnek. Az egyik ilyen heves kergetőzés közben viszont az egyikük olyan közel jött, hogy érdemes volt pár kockát elereszteni rá. Többre nem is volt lehetőség, mert szinte azonnal a rivális után vetette magát ismét.

2013. május 3., péntek

Odútelep

Két hét is eltelt a legutóbbi odúellenőrzés óta, itt volt az ideje, hogy körülnézzek, hogyan haladnak a költések. Tulajdonképpen a vártnak megfelelően. Az első vizit alkalmával még befejezetlen fészkekben mostanra már számos tojás lapult. Illetve a korábban mogyorós pelét rejtő odúban is cinege tojásokat találtam.
Egy odúban pedig a kotló madarat is sikerült meglepni. Az óvatos odúnyitást sokszor eltűrik a tojásokat melengető szülők. A lassú mozdulatok nem zavarják le a fészekről.
A kerti albérlőnknél is haladnak a dolgok. Immár tanúi lehettünk, hogy a barátcinegék hogyan is kezdik meg életüket. Az odúban már frissen kikelt fiókákat is láthattunk.
Persze nem csak a cinegés odúkat ellenőriztem. Sorra kerültek a búbos banka számára kihelyezett odúk is. Ezeket a faj igényei szerint, nyílt, gyepes területre raktam. Az igaz, hogy van pár más madárfaj, amik konkurensei lehetnek a bankának, de arra mégsem számítottam, hogy az egyik nagy odút is széncinege foglalja el. A cinege méretéhez képest hatalmas odút szépen belakta a pár, és immár 10 tojáson kotlott a tojó. 

2013. május 1., szerda

A hónap képe

Az elmúlt évben sikerült közelebbről megismerkedni a nyaktekerccsel. A több éve ismert revírben akkor nagy biztonsággal kezdtem bele a fotózásba, ami már elsőre nem várt eredményeket hozott. Már alig vártam, hogy ebben az évben folytatni tudjam a megkezdet munkát. Mivel a módszer és a hely már bizonyított, ezért csak a madarakra kellett koncentrálnom, illetve arra, hogy a fotók ne csak a nyaktekercset, hanem annak élőhelyét is valamelyest bemutassák. A revír egyik meghatározó pontja az az öreg diófa, melyen előszeretettel tartózkodnak a madarak. Innen jól szemmel tartják a területet, és az öreg diófában élő hangyák táplálékot is nyújtanak nekik. Ebből a megfontolásból került a nyaktekercs mellé a diófaág is a fotóra, mely áprilisban a hónap képe lett.
A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro optikával, f6,3, 1/160, ISO 400 beállításokkal készült