A vízparti lesben elszenvedett legutóbbi hősokkot kihevertem. És mivel a hőmérséklet már nem szökik az egekbe, újabb esti leselkedésre indultam. Sajnos a tavak vízszintjén is megmutatkozik már a csapadék hiánya. Jóval az optimális alatt áll. Félő, hogy ez miatt a fotózást is szüneteltetni kell a lesnél. A kint töltött pár óra meglehetősen unalmasan is telt. Úgy látszik a vízzel együtt a madarak is odébbálltak. Legalábbis oda, ahol a víz mélysége még elfogadható. De mivel már kint voltam, hát gondoltam kitöltöm a tervezett időt. De milyen jól tettem, hogy így döntöttem! Korábban már írtam, hogy az öböl szélén, a nádas takarásában guvatok mozognak. De nem nagyon akarták elhagyni a rejtett ösvényeiket. Ám most, hogy alacsony a víz, már szinte az egész belátható vízfelületet át tudják lábalni. Fél órával a tervezett indulásom előtt megjelent egy öreg madár egy fiatal kíséretében. Még nagy lehet a szülői kötődés, mert a fiatal guvat folyamatosan követte az öreget, és minduntalan nyaggatta hangos csipogásával. Az öreg meglehetősen gyorsan közlekedett a nyílt részeken, ám a fiatal azért elidőzött picit itt-ott, mielőtt követte volna őt a nádas sűrűjébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése